KÖSZÖNTŐ
Tisztelettel köszöntöm a konferencia valamennyi résztvevőjét!
Kitüntetett tisztelettel köszöntöm a Magyar Országgyűlés Elnökét!
Tisztelettel köszöntöm Államtitkár urat, Polgármester urat és a Magyar Építész Kamara Elnökét!
Köszöntöm a szakmai szervezetek vezetőit és jelen lévő tagjait!
Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat!
Tisztelt Vendégeink, Kedves Kollégák!
Az Országos Főépítészi Konferencia harminc éve szolgálja a szakmai párbeszédet. Ez idő alatt a főépítészi rendszer sokat változott; kimondhatjuk: mozgalomból intézménnyé nemesült. Az idei, jubileumi konferencia iránti nagy érdeklődés számomra azt üzeni, sokan érezzük, hogy a közös dolgainkról folytatott párbeszéd talán még soha nem volt ennyire időszerű. A szakmai problémák feltárása szükségszerű, a vélemények ütköztetése elkerülhetetlen, a közös út megtalálása mindannyiunk számára fontos.
Ugyanakkor e szenvedélyes időszakban sem feledhetjük el, hogy a magyar főépítészi rendszer a közérdek képviseletére jött létre. Az épített környezet minősége a társadalom egészének ügye. Az épületek nem csupán tulajdonosaik vagy használóik életére vannak hatással, hanem évtizedekre, olykor évszázadokra meghatározzák településeink arculatát, kulturális identitását, mindennapi életünk minőségét. Ebből következik, hogy az építészet nem kizárólag magánügy, hanem közérdek is. A főépítész feladata, hogy szakmai tudásával segítse az önkormányzatokat az épített környezet alakításában, őrizze a települések karakterét, és hozzájáruljon a magas színvonalú építészeti kultúra kialakulásához. E feladat létjogosultsága ma aligha vitatható.
Az utóbbi években ugyanakkor egyre gyakrabban fogalmazódnak meg szakmai kritikák a főépítészi rendszer működésével kapcsolatban. A főépítészi szerepről folyó viták sokszor abból indulnak ki, hogy a főépítész elsődleges feladata a tervek szakmai kontrollja. Ez a megközelítés azonban leszűkíti a szerep valódi jelentőségét.
A főépítész nem elsősorban ellenőriz, hanem közvetít:
- közvetít a település múltja és jövője között;
- közvetít a beruházói szándék és a közösségi érdek között;
- közvetít az alkotói szabadság és a település karaktere között;
- közvetít a jogszabály és az építészeti kultúra között.
Ebben a felfogásban a főépítész nem akadálya, hanem egyik feltétele a magas színvonalú építészetnek.
Kedves Kollégák!
Kérem, hogy legyen a XXX. jubileumi konferenciánk mesterségünk ünnepe. Azt keressük, ami összeköt és erősít bennünket – ne azt, ami szétválaszthat. Hiszem, hogy szakmai közösségünk ereje nem abban rejlik, hogy mindenről ugyanazt gondoljuk, hanem abban, hogy képesek vagyunk közösen gondolkodni arról, amiért felelősséget vállaltunk.
Településeinkért.
Épített környezetünkért.
Közös építészeti kultúránkért.
Ebben a szellemben, a XXX. Országos Főépítészi Konferenciát megnyitom. Kívánok mindannyiunknak tartalmas, gondolatébresztő és eredményes tanácskozást!
Horváth Zoltán
ZÁRÓNYILATKOZAT
Mi, a XXX. Országos Főépítészi Konferencia résztvevői, a főépítészi konferenciák harmincéves történetére visszatekintve megerősítjük: a főépítészi szolgálat közérdekű, értékőrző és értékteremtő hivatás. Településeink, tájaink és épített örökségünk nem pusztán fejlesztési területek és gazdasági erőforrások. Közös kulturális örökségünk, identitásunk és az utánunk következő nemzedékek öröksége. Alakításuk egyszerre jelent lehetőséget és felelősséget.
A Balaton térsége különösen világosan mutatja meg számunkra, hogy táj és épített környezet, természet és emberi alkotás nem választható el egymástól. Különös figyelmet követelnek a balatoni táj karakterét napjainkban veszélyeztető, léptéktévesztő beavatkozások, valamint a helyi identitás és az építészeti karakter fokozatos eróziója. A hely szellemének tisztelete nem a változás elutasítását jelenti, hanem annak felismerését, hogy a jövőt csak a múlt értékeinek ismeretében és a hely sajátosságainak megértésével szabad alakítanunk.
Meggyőződésünk, hogy a jó építészet nem pusztán egyéni alkotói teljesítmény eredménye, hanem valamennyi szereplő felelős együttműködését kívánja. Az építészet közösségeket szolgál, helyeket teremt, és hosszú időre meghatározza életünk kereteit. Ezért az épített és természeti környezetről szóló döntésekben a rövid távú érdekek mellett mindig jelen kell lennie a hosszú távú közérdeknek, a szakmai tudásnak és a kulturális felelősségnek.
A főépítész ennek a felelősségnek egyik legfontosabb helyi képviselője. Feladata nem merülhet ki jogszabályok alkalmazásában és hatósági vagy tervtanácsi eljárásokban. A főépítész közvetítő a közösség, az önkormányzat, a tervező és a beruházó között; őrzője a hely értékeinek, és kezdeményezője a település jövőjéről való gondolkodásnak.
Felelősségünk valamennyi magyar településre kiterjed. A főépítészi hivatásnak a fejlődő térségekben éppúgy feladata van, mint a népesség megtartásának nehézségeivel küzdő városokban és falvakban. A klímaváltozás hatásai, a társadalmi és gazdasági különbségek, valamint a települések sajátos adottságai eltérő válaszokat kívánnak, de ugyanarra köteleznek bennünket: olyan településeket és tájakat kell továbbadnunk, amelyek képesek megőrizni értékeiket, közösségeiket és megtartó erejüket.
Harminc év tapasztalata arra kötelez bennünket, hogy a főépítészi rendszert tovább erősítsük. Olyan rendszerre van szükség, amelyben a főépítész szakmailag felkészült, felelőssége világos, szakmai véleményének súlya van, ugyanakkor munkáját párbeszéd, együttműködés és szakmai alázat jellemzi. A főépítész tekintélyét nem a hatalma, hanem tudása, szakmai függetlensége és hitelessége teremti meg.
Fontosnak tartjuk:
- a főépítészi hálózat szakmai megerősítését és a főépítészek folyamatos képzését;
- a települések és térségek saját karakterének, építészeti és táji örökségének védelmét;
- a helyi közösségek valódi bevonását a környezetüket meghatározó döntésekbe;
- a tervtanácsok és más szakmai fórumok működésében az átlátható, következetes és szakmailag megalapozott mérlegelést;
- az építészeti minőség objektív szempontjainak erősítését, miközben tiszteletben tartjuk az alkotás természetéből fakadó sokszínűséget;
- a gazdasági, környezeti, műszaki és kulturális szempontok egymást erősítő érvényesítését döntéseinkben;
- a főépítészi hivatás gyakorlása során az összeférhetetlenség és az indokolatlan szakmai versenyelőny lehetőségének következetes kizárását.
Hiszünk abban, hogy a hagyomány és az innováció nem egymás ellentétei. A hagyomány nem formai utánzás, hanem felhalmozott tudás; az innováció pedig akkor válik valódi értékké, ha képes ehhez a tudáshoz hozzáadni. A XXX. Országos Főépítészi Konferencia résztvevőiként vállaljuk, hogy munkánk során továbbra is a helyi közösségek, a magyar táj és épített örökség, valamint a jövő nemzedékek iránti felelősséget tekintjük irányadónak. Közös céljainkat csak összefogással érhetjük el, ezért készek vagyunk az érintett minisztériumokkal, a szakmai kamarákkal és szervezetekkel, az önkormányzatokkal és valamennyi felelős szereplővel együttműködve dolgozni egy értékálló és emberhez méltó épített és természeti környezetért. Közös felelősségünk, hogy olyan épített és természeti örökséget adjunk tovább az utánunk következő nemzedékeknek, amely méltó mindahhoz, amit elődeinktől kaptunk, és alapjául szolgálhat egy értékekben gazdagabb jövőnek.
Harminc év után nem lezárunk valamit, hanem folytatjuk azt, amit elődeink elkezdtek.
Amit ma építünk, az holnap már örökség.
Amit ma megőrzünk, abból épülhet a jövő.
Országos Főépítészi Kollégium Elnöksége
és a XXX. Országos Főépítészi Konferencia tagsága
Fotók: Lőrincz Lujza, Tóth Mark
