Rekordszámú érdeklődő mellett, 2026. szeptember 16–18. között került sor a XXX. Országos Főépítészi Konferenciára a Balatonnál. A jubileumi eseménynek ezúttal nem egyetlen település, hanem a Balaton régió adott otthont. A szakmai programok Balatonfüreden, Salföldön és Badacsonytomajban várták az ország állami, vármegyei, térségi és települési főépítészeit, valamint az építészet, a településtervezés, az urbanisztika és a tájépítészet képviselőit.
A Magyar Főépítészek – Országos Főépítészi Kollégium – Egyesület által szervezett, és a Közlekedési és Beruházási Minisztérium Balatoni Főosztálya, a „Balatoni Főépítészség” szakmai koordinációjával megvalósuló háromnapos konferencia középpontjában a Balaton épített és természeti öröksége, a térség jelenlegi kihívásai, valamint a felelős és léptékhelyes téralakítás és térségrendezés lehetőségei álltak. Az 1996-ban útjára indított Országos Főépítészi Konferencia immár három évtizede biztosít országos fórumot a főépítészek és a társszakmák képviselői számára.
A harmadik alkalommal életre hívott „Balatoni Főépítészség” adta annak aktualitását, hogy az idei évben a Balaton adjon otthont a szakmai rendezvénynek.
Első nap – Helyszíni tapasztalatok a Balaton-felvidéken
A konferencia szeptember 16-án, 170 regisztrált résztvevővel indult. A nyitónap Balatonfüredről Salföldre, majd Badacsonytomajba vezette a szakmai közönséget, így a tájról, az örökségről és a települési karakterről szóló gondolatok közvetlenül a bemutatott helyszíneken válhattak megtapasztalhatóvá.
Salföldön Fábián Gusztáv polgármester és Kerner Gábor műemléki szakmérnök vezetésével faluséta keretében ismerhették meg a résztvevők a település építészeti értékeit és sajátos karakterét. A program Somogyi Győző Kossuth-díjas grafikus- és festőművész emléke előtt is tisztelgett: a megemlékezésben a közelmúltban elhunyt művész fia, Somogyi Márk, valamint Takács Gábor művészettörténész működött közre.
Badacsonytomajban „A Hely Szelleme” című program Horváth Márta települési főépítész és Jankovics Gergő építész közreműködésével folytatódott. A résztvevők felkeresték a Jankovics Tibor Ybl- és Prima-díjas építész által tervezett Szent István király kápolnát, majd a Tátika étterem épületében a balatoni építészeti örökség továbbéléséről hallhatott. A program felidézte Callmeyer Ferenc építészeti hagyatékát és a Tátikához kötődő munkásságát. Ungváry-Kiss Márta MMA-ösztöndíjas építész „Középület vagy fürdőhely? – Fejlesztési kézikönyv és jövőkép a balatoni strandokhoz” című előadásában a strandok korszerűsítésének építészeti és közösségi kérdéseit járta körül.
A nap a Kisfaludy-ház teraszán borkóstolóval egybekötött vacsorával és a Balatoni Főépítészség főépítészi kvízével zárult. A helyszíni program egyszerre kínált szakmai tudást és közösségi élményt, miközben érzékeltette, hogy a táji, települési és építészeti örökség egymástól elválaszthatatlan értékrendszert alkot.
Második nap – Örökség, jelenkori felelősség és a Balaton jövője
Szeptember 17-én a Balatonfüred Kongresszusi Központ adott otthont a konferencia plenáris ülésének és szekcióprogramjainak. A rendezvény fő napjának programjain több mint 270-en vettek részt. A szakmai nap köszöntőkkel és a főépítészi hivatás országos, kamarai, térségi és helyi szerepét felvillantó megnyitóval kezdődött. A délelőtti előadások a hagyomány és az innováció kapcsolatát, valamint a Balaton regionális építészeti örökségét helyezték középpontba.
Lengl Zoltán balatoni főépítész, a rendezvény házigazdája köszöntőjében a regionális gondolkodás és a térségi koordináció fontosságát hangsúlyozta, amelyhez a szakmai rendezvény is hozzájárult. Az idei konferencia a korábbi évek hagyományával abban is szakított, hogy nem a helyszín főépítészi eredményei köré szerveződött, hanem átfogó képet kívánt adni, és jövőképet felvázolni hazánk egyik legfontosabb tájegységének fejlődéséhez. A program összeállításának fontos szempontja volt –hangsúlyozta–, hogy a résztvevők tabuk nélkül beszélhessenek az előzményekről, a jelenlegi problémákról és a lehetséges megoldásokról, vagyis a Balaton múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A táj mellett azok az emberek is meghatározóak, akik munkásságukkal alakították a Balaton arculatát és szellemiségét. Kotsis Iván, Callmeyer Ferenc, Farkas Tibor, Polónyi Károly, Mőcsényi Mihály, Szűcs Endre és Somogyi Győző szakmai öröksége, valamint a tájhoz fűződő szoros kapcsolatuk egyaránt hozzájárult ahhoz, amit ma Balatonként ismerünk. A konferencia gazdag programja által megidézett életművek tényleges cselekvésre ösztönöznek – fogalmazott Lengl Zoltán. Arra, hogy a Balatonról ne a lakótelepek és lakóparkok, a nádirtás, a természeti környezet csonkítása, a léptéktelenség, az aránytalanság, a közös értékek kizsákmányolása és a kizárólagos gazdasági haszonszerzés jusson az emberek eszébe, hanem a nyitottság, az alázat és a megismerés drámája.
Forsthoffer Ágnes a Magyar Országgyűlés elnöke, a régió országgyűlési képviselője köszöntőjében a főépítészi hivatás jelentőségét és a települések arculatának alakításával járó felelősséget hangsúlyozta. A Balaton-part, a zöldterületek és a tó védelméért évek óta dolgozó civil közösségek példáján keresztül arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogszerűség vizsgálata mellett minden beruházás esetében mérlegelni kell annak a helyben élőkre, a tájra és a környezetre gyakorolt hosszú távú hatásait is. Kiemelte az önkormányzatok szerepét a helyi építési szabályok kialakításában, valamint a főépítészek, a tervtanácsok és a helyi közösségek szakmailag megalapozott véleményének figyelembevételét. Álláspontja szerint meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, amely a közérdeket nem szolgáló beruházások kiemelésével felülírhatja a helyi terveket, szabályokat és szakmai egyeztetéseket. Hangsúlyozta: a jövő fejlesztéseiben a szakmai szempontoknak, a fenntarthatóságnak, a helyiek életminőségének és a hosszú távú közérdeknek kell elsőbbséget élvezniük.
Tutervai Mátyás, a Magyar Építész Kamara elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a jogszabályi változások nyomán a főépítészek is kamarai tagok lettek, ami mindenki számára kedvező, hiszen kamarai tagozatként hatékonyabban képviselhetők a főépítészek érdekei a jogalkotó felé, a szakmagyakorlók pedig a FÉNY rendszerén keresztül könnyebben juthatnak információkhoz a főépítészekről. A MÉK-ben felállított munkacsoportok szakmai javaslatokat dolgoznak ki a jogalkotó számára a szakmagyakorlás fontos kérdéseiben, köztük a főépítészi és tervtanácsi rendszerrel kapcsolatban is.
Mindenkit biztatott arra, hogy vegyen részt ebben a munkában. Fontosnak tartják többek között a főépítész szakmai önállóságának megerősítését annak érdekében, hogy a főépítész ne politikai döntések legitimálója legyen, hanem sokkal inkább a főépítészi szakma javaslatait legitimálja a politika, illetve az illetékes önkormányzat. Ugyancsak fontos a szakmai egyeztetések intézményesített formáinak jogi megalapozása annak érdekében, hogy a főépítész és a tervtanács ne a beruházási folyamat késői szakaszában, kész koncepciók bírálatában vegyen részt, hanem konzultációk keretében már a jó döntések meghozatalát segítse. A Magyar Építész Kamara elnöke ennek reményében kívánt sok sikert a konferenciának.
Horváth Zoltán, az Országos Főépítészi Kollégium alelnöke a jubileumi konferencia megnyitójaként hangsúlyozta: a főépítészi rendszer az elmúlt három évtizedben „mozgalomból intézménnyé nemesült”, miközben alapvető küldetése változatlan maradt: a közérdek képviselete az épített környezet alakításában. Az épített környezet minősége a társadalom egészének ügye. Az épületek évtizedekre, olykor évszázadokra meghatározzák településeink arculatát, kulturális identitását és mindennapi életünk minőségét. Az építészet ezért nem kizárólag magánügy, hanem közérdek is. A főépítészi szerep nem szűkíthető le a tervek szakmai kontrolljára. A főépítész nem elsősorban ellenőriz, hanem közvetít: a település múltja és jövője, a beruházói szándék és a közösségi érdek, az alkotói szabadság és a település karaktere, valamint a jogszabályok és az építészeti kultúra között. Ebben a felfogásban a főépítész nem akadálya, hanem egyik feltétele a magas színvonalú építészetnek. A jubileumi konferencia egyben a szakmai párbeszéd fontosságára is felhívta a figyelmet. A főépítészi rendszer működéséről megfogalmazódó szakmai kritikák és eltérő vélemények megvitatása szükséges, hiszen a közös út csak valódi párbeszéddel található meg. „Szakmai közösségünk ereje nem abban rejlik, hogy mindenről ugyanazt gondoljuk, hanem abban, hogy képesek vagyunk közösen gondolkodni arról, amiért felelősséget vállaltunk: településeinkért, épített környezetünkért és közös építészeti kultúránkért” – fogalmazott Horváth Zoltán a konferencia megnyitóján.
Szemerey Samu építész, országos főépítész „Térségi felelősség, helyi értékek” című előadásában a térségi szemléletet, a helyi értékek megőrzését és a főépítészek ebben betöltött szerepét állította középpontba. A helyi jogszabályalkotás felelősségéről és problematikájáról is beszélt: hiába van egy országos védelmi szándék és keretrendszer, ha a helyi döntések azzal szembe mennek. Kiemelte, a főépítészeknek a szakmai szempontokat döntéshozói környezetben is érvényesíteni kell tudni.
Ezt követően dr. habil. Krizsán András DLA, Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész, egyetemi docens „A helyből kinövő építészet – a hagyomány mint innováció” című előadásában arra mutatott rá, hogy a hagyomány nem lezárt formakészlet, hanem a kortárs építészet számára is megújítható tudás. Wettstein Domonkos PhD építész, a BME Urbanisztika Tanszékének tanszékvezető-helyettese és egyetemi docense Kotsis Iván regionális örökségét mutatta be, Tóth Péter DLA építész pedig a Balaton-felvidék építészeti örökségének továbbéléséről beszélt.
A szakmai programot a Balaton építészeti értékeit bemutató kiállítás is kiegészítette. A Balatonhoz kapcsolódó három területi építész kamara – a Somogyi Építészek Kamarája, a Zala Vármegyei Építész Kamara és a Magyar Építészek Veszprém Vármegyei Kamarája – egyaránt bemutatta saját kiállítási anyagát. A Balatonfüred Kongresszusi Központ földszinti folyosóin emellett az Év Balatoni Háza pályázat díjazott épületeit ismertető tablók is helyet kaptak, így a résztvevők a konferencia előadásai mellett konkrét építészeti példákon keresztül is képet kaphattak a térség értékeiről és kortárs törekvéseiről.
Három párhuzamos szekcióülés
A „Partmenti dilemmák” szekcióban Lengl Zoltán építész, balatoni főépítész a Balaton-térség stratégiai kihívásait, Szij Barbara a Kortárs Építészeti Központ szakmai kurátora pedig a TÁJTÉKA projekt balatoni jövőképeit és tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel. A projekt nemcsak a Balaton-felvidék potenciális jövőképeit vázolta fel, hanem szakmai és civil közösségeket fejlesztő eseményeket is megvalósított.
A Fajcsák Dénes Ybl Miklós-díjas építész által moderált kerekasztal-beszélgetésen dr. Laposa József tájtervező mérnök, borász, prof. dr. Vasas Gábor biológus, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója, Ripszám János építész, főépítész, Sajtos Gábor DLA Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész, valamint Vincze Attila tájépítész, a Magyar Tájépítészek Szövetségének elnöke vett részt.
A beszélgetés résztvevői a tópart átalakulását az 1860-as évektől napjainkig követték végig. Rámutattak arra, hogy a fürdőkultúra, a közösségi üdülés, majd az apartmanfejlesztések egymást követő korszakai alapvetően formálták át a tópartot. Kiemelték a part természeti és épített identitásának védelmét, az állami és önkormányzati felelősség pontosítását, a főépítészi rendszer szakmai megerősítését, valamint a társadalom építészeti szemléletformálásának fontosságát.
A „Vernakuláris építészet” szekció Köninger Szilárd építész „Bazalt Iskola” című előadásával és Baló Dániel László építész prezentációjával indult. A panelbeszélgetésben Madarasi-Papp Rita építészmérnök, Pécsely és Lovas települési főépítésze, Bihari Ádám építészmérnök, a NaturARCH tervezőiroda alapítója és a Környezettudatos Építők Szervezetének elnöke, Eszenyi Ákos építészmérnök, a Felvidéki Építész Műhely tervezője és a Kós Károly Egyesülés tagja, Kisberzsenyi-Nagy György DLA építészmérnök, az ADV Műterem vezető tervezője és egyetemi oktató, valamint Rácz Tamás építészmérnök, a Forma Építész Stúdió tervezője vett részt.
A beszélgetés az anyaghasználat, a formai és szerkezeti hagyomány, a közösségi identitás és a tudásátadás felől értelmezte újra a vernakuláris építészet fogalmát. A vita azt is vizsgálta, létrehozhat-e egy építész vernakuláris építészetet, ki alakítja legitim módon a településképet, és miként hat a helyi kő, nád, homok vagy kavics hozzáférhetőségének változása a Balaton-felvidék építészeti arculatára. A résztvevők a helyi közösségek, a tervezők és a főépítészek közötti párbeszédet, valamint a bontott anyagok felelős újrahasználatát is fontos eszközként azonosították.
„A Balaton jövője – természet, térségek, települések, együttműködések” című, a Magyar Urbanisztikai Társasággal közös szekció a Balatont összefüggő regionális egységként vizsgálta. Faragóné Huszár Szilvia tájépítész a Balaton-törvény változásait és megvalósulását, dr. Borbély Sarolt tájépítész, balatoni főtájépítész pedig a Vízparti Terv településtervekbe történő átültetésének főépítészi dilemmáit mutatta be.
A dr. habil. Alföldi György DLA építész, urbanista, egyetemi tanár, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke által moderált panelbeszélgetésben Gauder Péter építész és urbanista, dr. Gerzánics Annamária Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett táj- és kertépítészmérnök, városépítési és városgazdasági szakmérnök, Gombos Márk építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkár, dr. Péti Márton geográfus és területfejlesztési szakember, valamint Wettstein Domonkos PhD építész, a BME Urbanisztika Tanszékének tanszékvezető-helyettese és egyetemi docense vett részt.
A hozzászólások új tervezési módszerek, naprakész és nyilvános adatok, korai társadalmi részvétel, erősebb helyi autonómia, valamint az ökológiai és ökonómiai szempontokat egyesítő szabályozás szükségességét hangsúlyozták. A közös üzenet szerint a Balaton jövőjéhez átfogó vízióra, folyamatos párbeszédre, a döntések visszamérésére és közbizalomra van szükség.
Díjátadó
A szakmai napot díszvacsora és ünnepélyes díjátadó zárta. A konferencia résztvevőit dr. Bóka István, Balatonfüred város polgármestere köszöntötte. Az est kiemelt pillanata volt a Főépítészi díjak átadása: Az Év Főépítésze 2026 elismerést Ripszám János Ybl Miklós-díjas építész, Zamárdi főépítésze vehette át, Főépítészi Életműdíjban részesült Schreffel János okleveles építészmérnök, városgazdasági üzemmérnök, Újbuda nyugalmazott főépítésze, valamint Lantay Attila Pro Architectura-, Hild János- és Ybl Miklós-díjas építész, Székesfehérvár főépítésze. A díjátadó a főépítészi hivatásban végzett kiemelkedő szakmai munka és a hosszú távú értékteremtés előtt tisztelgett. Az est közösségi programját a főépítészi kvíz eredményhirdetése és a Sakk Matt Company koncertje zárta.
Harmadik nap – Összegzés, kulturális tér és továbbadás
A szeptember 18-i zárónap a három szekció tanulságainak összefoglalásával kezdődött, így a párhuzamos műhelyek legfontosabb megállapításai a konferencia teljes közönsége elé kerültek. Béres Attila „Építészet és városvédelem” című előadása a városi örökség és a kortárs beavatkozások felelősségét állította középpontba.
A délelőtt második felében a Balaton kulturális és tájtörténeti összefüggései kaptak hangsúlyt. Schleicher Vera „A Balaton mint kulturális tér – kutatások a tó világáról” című előadása a tóhoz kapcsolódó társadalmi és kulturális jelentésrétegeket mutatta be. Herczeg Ágnes Mőcsényi Mihály Balaton-képét és tájépítészeti örökségét idézte fel, Turi Gergő pedig a szántódi gyerektábor újjáélesztésén keresztül beszélt egy modern kori építészeti örökség újrahasznosításának lehetőségeiről.
A jubileumi konferencia emlékszalagját a Balatoni Főépítészség munkatársai helyezték el a vándorzászlón, majd a zászlót ünnepélyesen Jászberény képviselőinek, Budai Lóránt polgármesternek és Alvári Csaba főépítésznek adták át, jelezve, hogy a következő Országos Főépítészi Konferencia házigazdája Jászberény lesz.
A hivatalos program után két fakultatív esemény kínált további lehetőséget a közös gondolkodásra és a város megismerésére. Guba Sándor és Hámori Péter vezetésével főépítészi workshop zajlott a Tagore sétányon, míg Fülöp Júlia tematikus villasétán mutatta be Balatonfüred építészeti örökségének meghatározó helyszíneit.
A rendezvény végén a résztvevők nyílt szavazással, nagy többséggel elfogadták a konferencia Zárónyilatkozatát. Az Országos Főépítészi Kollégium tizenhárom év elteltével elevenítette fel azt a korábbi hagyományt, amely szerint a konferencia legfontosabb szakmai megállapításait és közös állásfoglalását záródokumentum rögzíti.
A jubileumi konferencia üzenete
A három nap programjai egyértelművé tették, hogy a Balaton nem különálló beruházások és települések összessége, hanem természeti, kulturális és épített örökségi egység. Megőrzése csak az állam, az önkormányzatok, a főépítészek, a tervezők, a kutatók, a civil közösségek és a helyben élők együttműködésével lehetséges.
A konferencia ezért nemcsak a harmincéves szakmai hagyomány előtt tisztelgett, hanem olyan közös feladatokat is kijelölt, mint az értékalapú térségi tervezés, az érdemi társadalmi bevonás, a klímaváltozáshoz alkalmazkodó szabályozás és a következő generációk építészeti szemléletformálása.
A konferencia résztvevői a zárónyilatkozatban erősítették meg, hogy a főépítészi szolgálat közérdekű, értékőrző és értékteremtő hivatás. Állást foglaltak a főépítészi hálózat szakmai megerősítése, a folyamatos képzés, a szakmai függetlenség, valamint a főépítészek felelősségének egyértelmű meghatározása mellett.
Kiemelték a települések és térségek saját karakterének, táji és építészeti örökségének védelmét, a helyi közösségek valódi bevonását, továbbá az átlátható és szakmailag megalapozott döntéshozatal fontosságát. A dokumentum szerint a fejlesztések során a rövid távú érdekek mellett következetesen érvényesíteni kell a hosszú távú közérdeket, valamint a gazdasági, környezeti, műszaki és kulturális szempontokat.
A résztvevők együttműködést ajánlottak az érintett minisztériumoknak, szakmai kamaráknak és szervezeteknek, valamint az önkormányzatoknak annak érdekében, hogy a következő nemzedékek számára értékálló és emberhez méltó épített és természeti környezetet lehessen továbbadni.
(fotók: Lőrincz Lujza, Tóth Mark)
