Május 14-én sikeres Főépítészi Fórumot tartottunk Balatonalmádiban, ahol több mint 70 résztvevő, főépítészek, polgármesterek és építészek, hallgatta meg az előadásokat és tett fel kérdéseket az előadóknak.
Az alábbiakban a Balatonalmádi rendezvénynek helyet adó település főépítészének gondolatébresztő előadását olvashatják. A következő Fórum 2024. június 19-én 14 órától lesz Szombathelyen, a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem rendezvény részeként.
Berki Bálint: Főépítészi tevékenység Balatonalmádi kapcsán
Sok szeretettel köszöntök mindenkit! Köszönöm Fabacsovics Zoltán vármegyei főépítész úr megtisztelő felkérését!
Berki Bálint vagyok, Balatonalmádi főépítésze. Nagyon értékes információk hangzottak el egyrészt az eddigi előadások keretében, másrészt az előadások utáni kérdések megválaszolása során, így több olyan dologról nem fogok beszélni, amikről szerettem volna, de előtte mások már kitértek rá.
Balatonalmádival kapcsolatban a küzdelmeinkről, a sikereinkről és a vágyainkról szeretnék beszélni.
Építész tervező-művész vagyok, és kiemelten fontosnak tartom az építészeti minőséget. Ahogy hallottuk korábban, azon kevés számú települések egyike vagyunk a kb. 400-ból, ahol működik helyi építészeti-, műszaki tervtanács. Két tagjuk itt ül a hallgatóság soraiban. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a szerepük, a tervtanácsokon bizonyos kérdésekben sokszor még ennyi remek tervező is eltérő véleménnyel van.
Hangsúlyozom, hogy az OTÉK-ban jelenleg is alapelvként van megfogalmazva az, hogy épület építése, átalakítása, bővítése, felújítása, helyreállítása, korszerűsítése során gondoskodni kell a település építészeti értékeinek megóvásáról, és az építészeti minőség emeléséről! Az OTÉK-ban mindenki a magasságot, szélességet, százalékokat keresi, de ezeket alapelvként eddig is tartalmazta a jogszabály, más kérdés, hogy nehéz ennek a mai jogszabályi környezetben érvényt szerezni. Többek közt ezzel kapcsolatban várunk előrelépést október 1-től.
Hallani fogunk ma az Év Balatoni Háza pályázatról. Úgy gondolom, hogy a nyertes épületek, valamint az a tény, hogy az Országos Tervtanács tagjai körében frissítés történt több dolgot előrevetít.
Azt nem tudom, hogy szemléletváltásra van-e szükség, de az biztos, hogy szakadék képződött az építész szakma, valamint a megrendelői, építtetői kör ízlése között. Szándékoltan hoztam példának a 2022-es Év Háza pályázatot, jóllehet a rákövetkező évben, 2023-ban ez az ellentét oldódott, találkozott a szakma és a megrendelők ízlése.
Kiemelten fontosnak tartok egy, a Minisztérium által megfogalmazott irányelvet – a kritikai regionalizmus elvét – a többi közül (belterületbe vonások korlátozása; településeket elválasztó zöld sávok megőrzése, kialakítása; beépítetlen területek-, barnamezős övezetekben rejlő potenciálok kiaknázása, stb.), nem szabad ugyanis, hogy egy–egy település, településrész elveszítse azt az arculatát, sajátos karakterét, ami miatt a látogatók felkeresik. Kiemelten fontosnak tartom a vernakularitást, jóllehet a szó eredeti jelentéskörébe beletartozott az is, hogy profi építész nem játszik szerepet a folyamatban. Látszik, hogy a terminológia átalakul, ahogy az élő nyelv is, a beszédünk. Sokszor látjuk mostanában például a RAPA náddal bevont tihanyi házát, ami ékes példája a vernakularitásnak.
Ezen a dián kiemeltem azt az OTÉK alapelvet, amiről az elején beszéltem. Noha mindannyian tudjuk, hogy átmeneti időben vagyunk, formálódnak a törvény végrehajtási rendeletei, így az OTÉK is, mi magunk is véleményeztük.
Most a küzdelmeinkről… Több olyan képet fogok mutatni, ami nem Balatonalmádiban készült, de akár itt is készülhetett volna. A képen látható építményekből nem egy előfordul kertvárosias lakóterületek övezeteiben, de – ami még szomorúbb – kertes mezőgazdasági övezetben is, nem egyszer műemlék, vagy helyi védett pince-présházaink közelében.
A személyesen, vagy online megtartott Tervtanácsi üléseken sok esetben nem is az építész képviseli az építtetőt, hanem az építtető maga védi meg a tervet. De, ha nem is ő, a tervező is a legtöbb esetben az anyagi keretet jelöli meg a tervezést befolyásoló tényezők közül az első helyen. A rendelkezésre álló pénz felülírja sok esetben nem csak a korábban már említett, az építészeti minőségre vonatkozó alapelveket, de sokszor az OTÉK alapvető követelményeit is. Holott lehetne ezt jól is csinálni.
A másik probléma a lakhatási válsággal összefüggésben jelentkező, a zártkertek benépesüléséhez, beépüléséhez vezető tendencia. Megoldhatatlannak tűnő rendezési tervi problémák vésődnek kőbe; közútkapcsolattal nem rendelkező zárványtelkek szerencsétlenül kialakult, az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett jogszerű gazdasági épület kontúrokkal, valamint egyre szaporodó rendezetlen funkciójú épületekkel. OSB lap és polikarbonát, hullámpala és fém trapézlemez építészet, esztétika. Nyilván az infrastruktúra, a közművek nem, csak a murvás, kátyús utak állnak rendelkezésre. Ezek az átmeneti terek az informalitás terei; az egyik réteg itt kénytelen – csak itt tudja – megoldani a lakhatását, a másik réteg pénzének, kapcsolati tőkéjének birtokában csak papíron gazdasági épületet épít, amit aztán csak az év egy kis részében használ. Tegyük hozzá, hogy, ha értő kéz kellő műgonddal formálja a tömeget, képezi a részleteket, nem léteznek „nemes” és „nemtelen” építőanyagok, elég, ha Janesch Péter Széher úti „OSB-villa” átalakítására gondolunk.
További válságtünet az építészeti közbeszéd lezüllése, különösen a közösségi médiának köszönhetően. Már az építészfórum kommentszekciója sem kivétel ez alól, ami – úgy gondolom – elgondolkoztató. Szakmai diskurzus, diszkusszió helyett a „facebook-tempó” uralkodik.
Kicsit a sikereinkről. A belterületünk legnagyobb részét területileg kitevő kertvárosias lakóterületekben korlátoztuk a beépíthetőséget, legalábbis a rendeltetési egységek elhelyezhetőségének számában. Balatonalmádi lakossága ugyanis kinyilvánította, hogy nem kérnek a befektetési célú, több önálló rendeltetési egységből álló lakóparkokból.
Sokszor halljuk, hogy a „Balaton megtelt”, egyik-másik település mennyire túl van építve. Rendelkezésünkre áll kimutatás a belterületi beépítetlen ingatlanainkról. Ugyancsak meglepő számot kapunk, ha a belterületi Földkönyvünkben rákeresünk a „beépítetlen” szóra, világossá válik, hogy mekkora tartalékkal rendelkezik a település etéren.
Végül a helyi védett épületek körének kiterjesztéséről szeretnék beszélni. A helyi védelemmel érintett épületeink köre időben lezárul az 1920-1930-as évekkel. Épültek azonban azóta is olyan védelemre érdemes art-deco, premodern, modern épületek, amelyeknek felkutatása, vizsgálata, majd védelem alá helyezése indokolt. Jóllehet ezek szinte mindegyike átépítésre került, azonban eredeti architektúrájukat őrzik, noha több sajnos visszafordíthatatlan módon átépítésre került.
Mindenkinek köszönöm a figyelmet!
