EMLÉKFA SÁRI ISTVÁNNAK
Kedves Mindannyian, akik eljöttetek, és akik nem tudtak eljönni SáriPista emlékfája ültetésére, Balatonalmádiba, a Balaton-parti Szent Erzsébet ligetbe 2018. július 2-án, Pista 73. születésnapján!
Mintegy 35 régi kedves barát, kolléga gyűlt össze a parti sétányra az ország számos tájáról, Diósgyőrből, Miskolcról, Budapestről, Szentendréről, Biatorbágyról, Érdről, Székesfehérvárról, Veszprémből, Balatonfüredről, Révfülöpről, Balatonszemesről, autóval, vonaton, kerékpáron…. elnézést, ha valakit kihagytam volna.
Rumi Imre építész-urbanista baráti gesztusként Sári Pista emlékfájára tűzte a 2017. év tavaszán megtett kb. 2900 km hosszú, a spanyolországi Santiago de Compostelában célt érő kerékpáros zarándokútján viselt narancssárga színű emlékszalagját.
Csatolva küldöm Károlyi Pista építészbarátunk faültetést felvezető, Sári Pistára emlékező szavai kíséretében az emlékfa ültetéséről készült fényképek csokorját.
Ha a jövőben arra jártok, elegendő üres palackot, vagy műanyag kannát vinni, hiszen a fától pár lépésre, a parti rézsűben levő, a vízhez vezető lépcsős lejáróról könnyedén meríthettek Balaton-vizet a fa öntözéséhez!
Ahogy Sári Pista mondaná, őrizzétek meg jó emlékezetetekben e szép, napsütötte nap emlékét!
Köszönettel, Kertész Beáta Borbála
Kedves Barátaim!
Sári Pista miskolci búcsúztatója óta tűnődöm, hogy miért is olyan helyénvaló és szép a feleségének, Kertész Beátának a gondolata. Az a gondolat, hogy férje, a kiváló építész-urbanista emlékére egy élő fát ültet. Két okát is találtam annak, hogy ez a jelkép Sári Pista esetében miért különösen találó.
Először is minden fa – ez a kőrisfa is – fajtájának a képviselője, de egyúttal sajátos, egyedi példány. Nincs két egyforma fa. Sári esetében azonos a helyzet. Ő építész-urbanista volt, abból a fajtából, aki számára ez a tény nem egy foglalkozást, még csak nem is egy hivatást jelent. Életformája, sőt életének feltétele volt, ezt lélegezte be, mint az oxigént.
Ami pedig Sári Pista egyediségét illeti, azt a jelenlévők nagyon jól ismerik. Lehet, hogy nagy ritkán előfordult a generációjában hasonló tehetségű építész, lehet, hogy létezett hasonlóan alapos képzettségű urbanista. Lehet, hogy akadt – bár ezt az utóbbit én magam sem hiszem – hasonlóan szellemes mókamester is. Ami egyedi, páratlan és pótolhatatlan volt Sári Pistában, az éppen az a sajátos keverék, a blend, a mixture, ahogyan Sári Pista ezeket a tulajdonságokat önmagában egyesítette.
Másodszor pedig azért válhat ez a fa Sárihoz illő jelképpé, mert fiatal, de egyre növekedni fog. Sári Pista ugyanis nagyon szerette és örömmel fedezte fel a fiatal és kibontakozó tehetségeket. Ezért reménykedem abban, hogy idővel majd fiatal kollégák is járnak erre és megállnak ezen a fix archimedesi ponton, ahol mindazok emlékezhetnek rá, akik szerették, ismerték vagy hallottak róla.
Eszembe jut egy 2006-ban történt telefonbeszélgetésünk. Abban az évben nemzetközi tervpályázatot írtak ki a szentendrei Castrum területén létesítendő múzeumra. Sári a zsűriben volt. A Bírálóbizottság döntése után felhívott a jó hírrel, hogy részese lehetett egy fiatal nagy tehetség felfedezésének (Lévay Tamás volt az illető). Nem volt a hangjában sem irigység, sem féltékenység, csak színtiszta öröm. Az élet számos jelenségét tudta hasonló örömmel fogadni.
Ezért arra kérlek benneteket, ha eljöttök ehhez a fához, gondoljatok arra az örömre is, amivel Sári Pista szemlélte az életet. Ne csak a bánat jusson az eszetekbe, amelyet távozásával mindnyájunknak okozott.
Károlyi István építész