Szeretném Önnökkel is megosztani a jóhírt, hogy Csongrád szecessziós építészeti örökségéről olvashatnak világszerte a barcelonai székhelyű „Art Nouveau European Route” (Szecessziós Európai Útvonal) szervezet « coupDefout » magazinjának nemrég megjelent 40. számában.
A többoldalas cikk szerzője Brunner Attila művészettörténész, a cikket magyarról angolra Ongrádi Melinda fordította. A fényképeket Brunner Attila, Maszlag Edina, Révész Gábor és Varga Júlia készítette. Az archív dokumentumokat a MNL CSCSVL Csongrádi Levéltára bocsátotta rendelkezésre.
Sikeres pályázatot követően 2023 januárjától Csongrád városa is képviselheti a magyar szecessziós építészetet Budapest, Szeged és Kecskemét (illetve Szabadka, Nagyvárad és Temesvár) mellett az „Art Nouveau European Route” nonprofit szervezetben. A bemutatkozó cikk megírására (melyet alább olvashatnak) a szervezet kérte fel önkormányzatunkat a tavalyi év során.
Varga Júlia főépítész
Brunner Attila: Csongrád szecessziós építészeti örökségét bemutató városnéző séta
Az Alföld szívében, a Tisza partján fekvő kisváros, Csongrád címerében egy rózsatő emlékeztet a település lakóinak élni akarására. A város többször pusztult el szinte teljesen. Amikor az Oszmán Birodalom elfoglalta Budát 1541-ben, a középkori Magyar Királyság egy részével együtt Csongrád másfél évszázadra került egyszerre két világbirodalom perifériájára. A középkori emlékek elpusztultak, a területen nem alakulhatott ki monumentális építészet. A fejlődés stabil keretei csak a 18. században jöttek létre, a település legrégebbi épületeit, a barokk kori templomokat azonban csak a 19. század közepétől követték tartós építőanyagból emelt, világi funkciójú épületek. A Belsőváros máig őrzi megejtő, archaikus utcaképeit, részben középkori utcaszerkezetét. Az itt álló, mintegy kétszáz éves, földfalazatú halászházak építőanyagait, az agyagot és a tetőfedésre használt nádat a Tisza szolgáltatta. A rurális építészet jelentős részben műemléki védelem alatt álló példái ezért nélkülözik az emeletes kialakítást.
A 19. századi urbanizáció során a városközpont nyugatra tolódott, a folyó alakította sajátos térbeli viszonyok miatt, ahogy növekedett a település, a Belsőváros külvárossá vált. 1888-ban előbb nyugati, majd 1906-ban keleti irányban is megnyílt a vasút, 1903-ban híd épült a Tisza fölött. A városközpontban az 1880-as évek végétől megindultak a nagyszabású középítkezések, takarékpénztárak, iskolák, ületházak épültek, sőt két szálloda. Szinte előzmények nélkül a helyi képzőművészeti élet is kibontakozott. A fiatalon elhunyt Piroska István (1886–1912) impresszionista jellegű, érzékeny tájfestészetét főként a csongrádi táj ihlette, ő rendezte az első egyéni festménykiállítást is a városban. Barátság fűzte a közeli Szentesen élő Koszta Józsefhez, a Hódmezővásárhelyen élő Tornyai Jánoshoz, mentora pedig Mednyánszky László volt, a szimbolizmussal érintkező ún. hangulati impresszionizmus (Stimmungsimpressionismus) mestere.
Csongrád a középkortól rendelkezett városi kiváltságokkal, s noha az itt lakók városként gondolkodtak róla, 1880 és 1923 között nem bírt városi címmel. Ez éppen a századforduló nagy beruházásaira volt kihatással. A mezőgazdaságból jelentős tőke gyűlt fel, a lassú közigazgatás azonban késleltette a szorgalmazott középítkezéseket, amelyek közül végül nem valósult meg a vásárcsarnok, a mozi és a színház. Sohlya Gyula (1855–1919) főjegyző számos építkezés ügyét személyes közbenjárással segítette elő.
Az újat, korszerűt kereső építtetők új, polgári mentalitását a nagyvárosi minták követése és élénk építőtevékenység jelezte. Részletes adatokkal rendelkezünk az építtetői igényeket kiszolgáló kivitelezési vállalkozókról. 1906 és 1930 között 38 iparengedélyt állítottak ki Csongrádon építő vállalkozónak, közülük a legjelentősebb az 1901-től dolgozó Mészáros Sándor volt. Itt működött a térség egyetlen női építési vállalkozója, Fekete Mária. Összehasonlítva a város modernizációs mutatóit a környező városok adataival, Csongrádon volt a legerőteljesebb a régi épületállomány cseréje. 1900 és 1930 között a téglaépületek aránya ugyan csak 4%-kal nőtt, azonban a vályogépületek aránya szignifikánsan, 30%-kal csökkent. Az új építőanyagok könnyen meghonosodtak, helyben műkő- és cementipari vállalat is működött. A változások mellett sok archaikus jegy is megőrződött az építészetben, így például a modernebb lakóépületekre is jellemző maradt a földszintes, horizontális kialakítás.
A 20. század elején a településkép átalakult. Ez a szecessziónak köszönhető, amely Csongrádon léptékváltó és színes építőtevékenységet jelent, a magánépítkezések mellett elsősorban olyan intézmények székházai révén, amelyek a városi infrastruktúra korszerűsítésében, kiteljesítésében kulcsszerepet játszottak. Ezek közé tartozik a polgári leány- és fiúiskola, illetve az eredeti állapotát már sajnos nem őrző Ipartestület Mészáros tervezte székháza (1908).
Elsőként a polgári leányiskola (Szentháromság tér 14.) épült meg 1900–1901-ben. A csongrádi leányiskola egyike annak a közel 300 épületnek, amelyet Herczeg Zsigmond és Baumgarten Sándor közoktatásügyi minisztériumi építészek terveztek szerte a Kárpát-medencében. Baumgarten éppen ekkoriban a magyar nemzeti stílust megteremteni igyekvő Lechner Ödönnel dolgozott együtt budapesti és szegedi épületeken. Ezért nem meglepőek a Lechnertől kölcsönzött stílusjegyek: a téglaszalagos kialakítás és a madaras ornamentika. A csongrádi iskola tetőzete 1975-ben leégett, a következő évben befejezett emeletráépítés eltüntette a jellegadó, hullámos oromzatokat és attikát.
Csongrád városképét a másodikként megépült intézmény uralja, a polgári fiúiskola (ma Batsányi Gimnázium, Kossuth tér 1.). A főtérre, a Kossuth térre néző iskola a város abszolút központjában áll, így a város első kétemeletes épületeként meghatározza a városképet. Az épület a magyar szecesszió egyik legelegánsabb példája, és a szecesszióban különösen gazdag alföldi régió kiemelkedő emléke. Azzá teszi minden nézetből más képet mutató, összetett tetőzettel lezárt tömege, korszerű alaprajza, a rendeltetésre utaló díszítése. Ugyancsak a nemzeti stílustörekvés jegyében épült, sőt, tervezője, Ybl Lajos (1855–1934) a különböző stílustörekvések szintézisét hozta létre. A Lechnerre visszautaló karéjos főbejárat és a hódmezővásárhelyi Majolikatelepen készült színes mázas kerámiadíszítmények mellett a Kós Károly nevével fémjelzett, az erdélyi építészetből merítő art & crafts mozgalom elemei is felfedezhetők, például a tetőzet vernakuláris kialakításában, a finom aszimmetriákban vagy a festőien az épülethez csatlakozó igazgatói lakrészen. Az épület berendezését is Ybl tervezte, az ornamentika részben az erdélyi népművészetre utal (például kalotaszegi fejfák), részben Csongrád hagyományos népi építészetének motívumkincsére (szívmotívum). A lokális vonatkozások a helyi identitást hivatottak erősíteni.
A Kossuth tértől indul nyugat felé a Csongrád hosszanti tengelyét képező Fő utca. Ezen elindulva előbb az Iskola utcából láthatjuk meg a Piroska István festményeit is őrző Tari László Múzeum épületét (Iskola utca 2.). Az 1970-es években átalakították, de belső részletei megmaradtak, margarétás homlokzati díszítőelemeit 2012-ben állították vissza. A Fő utcán tovább haladva érkezünk a Lévai testvérek 1911-ben épített üzletházához (Fő utca 28.). Érdekessége, hogy nem az engedélyezett tervek szerint épült meg. A megvalósult épület geometrikus és klasszicizáló stukkódíszei a nagykőrösi Molnár Dániel agyagosműhelyében készültek, a terveken viszont finom növényi ornamentika látható. Ennek forrása pontosan beazonosítható: Hullay László 1910-ben Aradon (ma Arad, Románia) kiadott Modern lakóházak című mintalap-gyűjteménye alapján rajzolták meg őket. Ez a mintakönyv az egyetlen magyar kiadvány volt, amely újszerű stílusban kínált lakóépület-terveket, használatára Csongrádon további példa a Justh Gyula utca 23. számú ház is.
A Fő utca külső szakaszán épült meglepően rövid idő, mindössze három hónap leforgása alatt 1904-ben az Eszes vagy Farkas Ignác-féle fürdő (Fő utca 64.). Tervezője Varga Adolf kecskeméti mérnök, megbízója az a Farkas Ignác gyógyszerész volt, akinek Kecskeméten emelt családi sírkápolnáját a híres Cifrapalota építésze, Márkus Géza tervezte. A gazdag, rózsás és gránátalmás stukkódekorációval épült fürdő magántőkéből, ám közcélra épült, a korabeli hirdetés szerint „az Alföld legszebb fürdője” volt. Eredeti berendezése luxus körülményeket kínált, fürdőként azonban mindössze pár évig működött, 1913-ban nyaralóvá alakították.
A Fő utca legkülső részén, Széchenyi István út 27. szám alatt áll Kacziba Ferenc műkőgyáros 1925-ben épített, saroktornyos villája. A 2017-ben megújult Kacziba-villa a századfordulós családi házak jellegzetes példája, otthon és munkahely harmonikus összekapcsolására tett kísérlet. A közelben működött a tulajdonos cementgyára is, amelynek irodája az épület szuterénjében kapott helyet.
Visszatérve a városközpontba, a Szentháromság tér felé érdemes sétát tenni, ahol a polgári leányiskola épületétől délre szecessziós polgári házak sora alkotja a görbe térfalat egészen az Ipartestület székházáig. E ház léptékét követi a Róth-ház (Szentháromság tér 33.). A tulipános, kavargó indákat formázó stukkódísze szerint 1899-ben épült, építése valójában néhány évvel későbbre tehető. Kapujának vaspántjai kígyózó vonalakat formáznak. A Szentháromság tér 29. számú házon a szecesszió nemzetközileg elterjedt maszkmotívuma fedezhető fel a jellegzetesen helyi stukkódíszítmények mellett.
A Szentháromság térről könnyen a délkeleti városrészbe jutunk, ahol elszórva több szecessziós polgárház is felfedezhető. A Szent György utca 15. szám alatt áll az 1908-ban épült Gyánti-ház, mázas csempebetétékkel a homlokzatán. A Hársfa utca 11. szám alatti házon különleges stukkó díszítményt látunk. Ez a minta megtalálható volt az Ipartestület székházán, feltehetően szintén a nagykőrösi Molnár-műhelyben készült. (A város építőipari kapcsolatai Nagykőrösre mutatnak.) Ebben a városrészben egy-egy saroktorony (Apponyi Albert utca 9.), oromzatos homlokzat (Apponyi Albert utca 11.), madaras díszítmény (Justh Gyula utca 19/A.) hívja fel magára a figyelmet, a nyugati városrészben pedig találkozni lehet igényes, nyerstégla homlokzatokkal és míves, népművészeti eredetű minták alapján készült kovácsoltvas kapukkal is (József Attila utca 8.).
A városi rang 1923-as visszanyerését követően a szecessziós stíluselemeknek a régióban egyedülálló továbbélése figyelhető meg. 1935–1937-ben épült fel a már két évtizede szorgalmazott városháza (Kossuth tér 7–9), az ekkor már gimnáziumként működő polgári fiúiskola épületével átellenben. Az új önkormányzati székház letisztult épületén jól megfigyelhetők a népies díszítőelemek, amelyek az alföldi városházákra oly jellemzőek a Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte kecskeméti városháza (1893–1896) óta. Építése a kitűnő akvarellista Piroska János (1894–1987) polgármester érdeme, aki Csókási Ferenc mérnökkel közösen alakította ki az építési koncepciót. Hasonló, art decóba hajló ornamentika ékesíti az Antal Endre tervei szerint 1935–1936-ban épült Hunyadi téri református templom páratlan, festett belső terét. A református templomokra egyszerű, díszítetlen belső terek jellemzők, a csongrádit azonban a betlehemi csillag szimbolikájára utalva festették ki. Mind a városháza, mind a református templom belső berendezését Borbás Imre asztalos készítette. Mozgalmas, tagolt tetőzettel, huszártoronnyal, vernakuláris stílusjegyekkel épült a téli gazdasági iskola is 1927–1928-ban (Szentesi út 2., átépítve).
Csongrádon a szecesszió vizuális reformja annak ellenére is markáns a városképben, hogy viszonylag kevés számú szecessziós emlék található itt. Ám ami itt áll, jelenlétével ma is a századforduló energiáit sugározza. Egy városi séta azt is felfedi, rurális és nemzetközi, tradicionális és modern hogyan találkoztak és gazdagodtak egymás által.
2023.